A tejcukor-érzékenységről tejcukorérzékenyeknek 2. részA Tejcukor-érzékenységről készült tanulmány 2. részében szó van a tejcukor-érzékenység formáiról, így a szerzett, vagy másodlagos tejcukor-érzékenységről, az elsődleges veleszületett-, és az elsődleges felnőtt típusú tejcukor-intoleranciáról, végül a teendőkről.

 

Milyen formáit különböztetik meg a tejcukor-érzékenységnek?


Szerzett, vagy másodlagos tejcukor-érzékenység
Igen gyakori klinikai probléma. Bármely életkorban előfordulhat. A bélnyálkahártyát károsító folyamatok következtében másodlagosan fejlődik ki. Leggyakrabban baktériumok, vírusok és paraziták okozta bélfertőzések, krónikus gyulladásos bélbetegségek, lisztérzékenység, tejfehérje-allergia, immunhiányos állapotok, gyógyszeres terápia, sugárkezelés és sebészeti beavatkozások kapcsán alakul ki.

A tejcukor-felszívódási zavar hamarabb kialakulhat, mint a többi cukoré, mert a tejcukor bontása csak a vékonybél rövidebb szakaszán történik, míg a többi kettőscukor bontása nagyobb felületen, a vékonybél teljes hosszán végbemehet. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a kettőscukrokat hasító enzimek közül a laktázenzim aktivitása egészséges egyénekben is alacsonyabb, mint a többié, és a legsérülékenyebb. Már enyhe hasmenés kapcsán bekövetkező bélnyálkahártya-károsodás is átmenetileg csökkentheti az enzim aktivitását.

Elsődleges, veleszületett tejcukor-intolerancia.
Rendkívül ritka, öröklődő elváltozás. Már a születéskor hiányzik a tejcukorbontó enzim. A táplálás megkezdése után hamar súlyos tünetek jelentkeznek az újszülöttnél.

Elsődleges, felnőtt típusú tejcukor-intolerancia
Ezeknél az egyéneknél a tejcukorbontó enzim aktivitása 3-5 éves kor után fokozatosan csökkenni kezd, majd megszűnik.

Az enzimhiány tünetei általában csak idősebb gyermekeken, illetve felnőttkorban jelentkeznek.

Előfordulása az évezredes táplálkozási szokásoknak megfelelően a különböző etnikai csoportokban eltérő mértékű. A fejlődő országok táplálkozását segítő WHO-, FAO-programok tápszeradományai kapcsán tömegesen jelentkező hasmenés okait kutatva ismerték fel, hogy egyes népcsoportokban a csecsemőkor elmúltával laktázenzimhiánnyal kell számolni. Feltételezik, hogy a laktáz-aktivitás azoknál a népeknél maradt meg felnőttkorra is, akik étrendjében rendszeresen szerepelt a tej, vagyis az állattenyésztéssel foglalkozók körében. Ott a legkisebb a laktázhiány előfordulása, ahol több mint 1000 éve fogyasztják a tejet. Az sem eldöntött kérdés, hogy melyik a természetes állapot: a laktázaktivitás fennmaradása vagy a hiánya.

A laktózintolerancia gyakorisága a különböző népcsoportokban:

  • japán: 90 %
  • eszkimó: 88 %
  • ázsiai: 55-95 %
  • afrikai: 50 %
  • európai: 15 %

Magyarországon az egészséges gyermekek és fiatal felnőttek kb. 6-7, a 30-49 évesek kb. 15 százalékánál mutatható ki felnőtt típusú laktózintolerancia. Vannak olyan felmérések is, ahol a felnőtt lakosság 37 százalékát találták érintettnek. Ez a szám azonban feltehetően az átmeneti, másodlagos, egyéb bélbetegséghez társuló tejcukor-érzékenységet is magában foglalja.

Elmúlhat-e az érzékenység?
A másodlagos tejcukor-felszívódási zavar a legtöbbször átmeneti jelenség, az alapbetegség gyógyulását követően a tejcukor-érzékenység is megszűnik.

Mi a teendő laktózintolerancia esetén?
A tejcukor-érzékenység kezelése abból áll, hogy a tejcukrot (ill. a tejet és a tejtartalmú ételeket) a laktázhiány súlyosságától függően részben, vagy teljesen kihagyjuk az étrendből. A tejtermékek teljes elhagyása – a tej egyéb értékes komponensei miatt – bizonyos tápanyagok hiányos bevitelét eredményezheti.

A tejcukorérzékeny betegek részére orvos írhat fel enzimpótló rágótablettát, melynek alkalmazása megoldást jelenthet. Ilyenkor a tejcukor bontásához szükséges, hiányzó enzimet kívülről, a tablettával visszük be a szervezetünkbe, s használatával a tejes ételeket is fogyaszthatjuk, mert megtörténik a tejcukor bontása.

Csecsemőknek – a laktázhiány mértékének megfelelően speciális, csökkentett laktóztartalmú, vagy laktózmentes (pl. szójaalapú) tápszert adunk. Gyermekek és felnőttek étrendjéből kezdetben rövid ideig teljesen elhagyjuk a tejet, majd fokozatosan, kis mennyiségű tejes ételek beépítésével bővítjük a diétát a tolerancia határáig. Az egyéni toleranciához alkalmazkodó, kis mennyiségű tej adása a nap folyamán több alkalommal is megismételhető. Ha a tejet más ételekkel együtt fogyasztják, a tejcukor kevésbé okoz tüneteket, mintha egymagában adjuk.

A tejcukormentes élelmiszerek kiválasztását segíti  a tejcukortól mentes élelmiszerek listája


A terméklista a Magyar Táplálékallergia és Táplálékintolerancia Adatbank gondozásában készült. A tejcukormentes diétára szorulóknak kíván segítséget nyújtani. (Több, más allergén komponensektől, illetve intoleranciafaktortól mentes élelmiszer-lista is segíti a rászorulókat). Azért van rá szükség, mert bár az élelmiszerek jelölése a legtöbb ember számára elegendő információt tartalmaz, a laktózérzékenyeket azonban nem segíti biztonsággal a részletes tájékoztató, és sokszor bizonytalanok lehetnek a laktózmentességet illetően. Ez abból adódik, hogy a tejet nemcsak önállóan fogyasztjuk, hanem más élelmiszerek komponenseként is bekerülhet a szervezetünkbe. Pl. konzervek, húsipari és sütőipai termékek, ételízesítők, kész- és félkész ételek stb. tartalmazhatnak tejet vagy tejport, tejsavót, s az ilyen élelmiszerek nem illeszthetők be a szigorúan tejcukormentes étrendbe. A tüneteket kiváltó laktóz elkerülését csak az élelmiszerek megbízható nyilvántartása teheti lehetővé. A laktózmentességet az élelmiszer előállító garantálja, és vállalja, hogy a listán szereplő élelmiszer összetételét a feltüntetett időpontig nem változtatja meg oly módon, hogy az a laktóz-mentességet befolyásolná. Az élelmiszerlista a szenzitív egyénnek nagy segítséget, az élelmiszer-előállítóknak pedig haszonnövelő tényezőt jelenthet, ha a fogyasztók az ő regisztrált termékeiket vásárolják.


Összefoglalva: a tejcukor-érzékenység egy olyan, egyénenként változó erősségű anyagcsere-zavar, mely életmód változtatással, odafigyeléssel, diétával s – most már – a hiányzó enzim pótlásával nagyon jól kezelhető, karban tartható.


Dr. Barna Mária
A Magyar Táplálkozástudományi Társaság elnöke
logo
SÜTIK KEZELÉSE
Tájékoztatjuk, hogy honlapunkon sütiket (cookie-kat) használunk, melyek célja, hogy teljesebb körű szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. Tudjon meg többet erről!